Mindenek előtt leszögezném, hogy minden írói és költői vénámat előszedve sem leszek képes olyan szinten bemutatni, ezt a művet, ahogy megérdemelné. A lényeg, hogy nem vagyok sem író, sem költő, vagy irodalmár és kritikus meg pláne nem, csak egy egyszerű olvasó.
Bár legtöbb esetben nem számít és a regény tartalmát és/vagy értékelését sem befolyásolja, én mégis úgy éreztem, hogy azzal kell kezdenem, hol is találkoztam vele…vele és az írójával.
Szinte lehetetlennek tűnhet, hogy a TikTok-on, ahol challenge-ek, lázadó fiatalok, filmbemutatók, és a világ összes képessége, humora, receptje és tudása megjelenhet, egy ilyen gyöngyszembe fusson az ember…de mégis itt találkoztam, Tóth Tamarával és az akkor még csak a nyomda előszobájában várakozó művel.
Ezt tényleg csak egy kis érdekes kitérőnek szántam, mint egy városnézés, ahol néha betekinthetünk a színfalak mögé és valami értékesre lelhetünk a város hétköznapjaiban.
Na de kezdjünk is hozzá. Az első, hogy meglátjuk a könyvet. A könyv teljes külleme, sejtelmes, sötét és szigorú. Ez azt sugallja, hogy egy komoly hangvételű művel állunk szemben, amin az sem könnyít, hogy már ránézésre sem egy ponyvaregény, a maga csaknem 750 oldalával. De ha kinyitjuk, azt látjuk, hogy a könyv jó minőségű (nem áttetsző) papírral, kellemes betűmérettel és tagolással rendelkezik.(Ez olyan fontos számomra, mint a könyv illata :D, de szerintem más is van így vele.) Én munka, 10 hónapos gyermek, és családi-ház felújítás közben is 3 nap alatt olvastam ki.
A másik nem elhanyagolható tény, hogy a regény magával ragad, néha(2-szer 😉 ) azt sem vettem észre, hogy már hajnalodik.
Mi ragadott el és hova? Ez a legérdekesebb része a bemutatómnak.
Az írónő szabadon használva mind a mai világ szúrósabb, hétköznapi hangvételét, mind pedig a szépirodalmi fogásokat, sodor a történettel,…gondolnátok a regény mélyére, de nem. Olyan stílust és írói trükköt használ, amivel a regény tartalmát, mondhatni a teljes világát sodorja hozzánk, körénk. Az olvasó úgy érzi, az ő városában, utcáiban, körülötte, sőt talán pont mögötte történnek az események.
Ezzel a kis trükkel új szintre emeli a regényt, olyan mint egy videójáték, amihez jár a VR szemüveg.
Ott vagyunk a történetben, de úgy hogy az nálunk történik.
Az események gyorsan magukkal ragadnak, miközben, roppant élvezhető módon történik a könyv szereplőinek, helyszíneinek bemutatása. Itt is megemlítenék egy kis fortélyt, amit a kedves írónő rejtett el, hogy némelyik hosszabb leírás, egy-egy dolog, vagy esemény bemutatása szinte már jókai fordulatot vesz, mire kiderül, hogy az egyik legfontosabb katalizáló, vagy éppen lezáró része az adott fejezetnek/cselekménynek. Egy percet sem lehetett szunyókálni közben 😀
A regény (a kiadó által fikció kategóriájú) egy olyan világba repít el minket, ami egyszerre ismerős, de mégis csodásan új minden egyes oldala, fejezete. Persze sok klasszikus elem is megtalálható benne az akciókon kívül, mint szerelem, hűség, barátság, tragédia, stb., de ezzel válik személyesebbé számunkra. Emiatt érezzük mintha már láttuk volna valahol ezt a figurát, utána mégis olyan meglepetésszerű váltások, színek következnek, amik nem csak az adott kép színét, de az arculatát is megváltoztatják.
Hatalmas élmény volt, olyan szereplőkkel és történettel találkozni, ami akár velem is megtörténhetett volna, de aztán olyan meséssé változik, mintha a Bosszúállók, próbálnának a szomszéd Eszti nénihez becsöngetni. 😀
Miközben a cselekmény fut, mi pedig nem tudjuk, hogy a színpad, egy másik világ, vagy Kossuth utca 134., olyan emberi értékeket, életszituációkat, eseményeket mutat be az alkotó, amelyek komolyan elgondolkoztatnak minket, az életünk helyes folyásán és helyszínén, talán még a céljain is.
Bár én nem tartom magam, álmodozó és álmélkodó embernek, de úgy érzem, most, hogy már a cselekmények letisztultak és a színfalak felálltak, újra el fogom olvasni, hogy mindazt az elénk tárt, de mégis rejtett értékeket megtaláljam, amit a korábbi izgalom és sodrás miatt elvétettem. Itt említeném meg, hogy a kedves kiadó, néhány kategóriát még hozzá adhatna a leíráshoz, mert sokkal több ez a mű mint egy sima fikció.
Összességében, egy fantasztikus művet tart a kezében az aki már magáénak tudhatja, nem kétlem, hogy sok ember életében, megerősítést és akár sorsfordítást is hozhat.
Nem vagyok az az aláírásvadász típus, de ezt a könyvet biztosan, aláírattatom Tamarával, hogy személyesen gratulálhassak, ehhez a csodás álomhoz, amit papírra vetett…..nem vetett, hanem komponált. Mert az egyértelmű, hogy nem csak a fejéből pattant ki, hanem a szívéből és a lelkéből jövő dallam hallatán született meg.
Mészáros Tamás az egyszerű olvasó
