A nevem, Tóth Tamara, és Csongrádon élek. 1992-ben születtem Budapesten. Négy éves voltam amikor Csongrádra költöztünk az édesanyámmal, és a nővéremmel. Az óvodát, és az általános iskolát már itt jártam. Később a gimnáziumba, Szentesre jártam.
Az írás 9 éves korom óta foglalkoztat, akkor kezdtem először naplót írni, de mivel mindig féltem, hogy valaki elolvassa így általában hamar abba is hagytam, sőt rendre el is tüntettem az írásaimat. Akkortájt fogalmazódott meg bennem először az is, hogy egy napon író szeretnék majd lenni. Nagyon vágytam arra, hogy a kezemben tarthassam a saját könyvemet, de évekig nem volt olyan ötletem ami megérdemelte volna, hogy egy kész kerek történet szülessen belőle. Leginkább csak nagyon sablonos sztorik jutottak eszembe, amiket még én sem olvastam vissza szívesen.
Az írás mindenféle formája nagyon lekötött mindig is, legyen szó versekről, rövid novellákról bármilyen témában. Arra is hamar rájöttem, hogy bár imádok olvasni, én mégis abban lelem igazán örömömet, ha inkább írom a történeteket. A célom az, hogy az emberek megismerjék a gondolataimat a világaimon, a szereplőimen keresztül. Minden karakteremben ott vagyok, minden sor én vagyok, és minden amiről írok igazán belőlem fakad. Íez elég félelmetes érzés, hiszen ha elolvasod a könyvemet, vagy valamelyik írásomat akkor minden titkom a kezedben tartod.
Tudom, hogy a könyvem nem tökéletes, de annyi tökéletesre maszkolt dolog vesz már bennünket körül, hogy talán pontosan a tökéletlenségeiben rejtőzik az amitől különleges. A hibáival együtt szeretném ha szeretnék, ahogyan engem is a hibáimmal együtt kell elfogadni.
Hiszek benne, hogy a könyvem története, a világa és a szereplői, olyan gondolatokat képesek megmozgatni amik néha túl sután motoszkálnak bennünk, annak ellenére, hogy igazából milyen nagyon fontosak.
A könyvemet tehát mindenkinek ajánlom. Mindenkinek aki álmodozott valaha, vagy még ma is azt teszi, és biztatlak benneteket arra, hogy higgyünk együtt a csodálatos és néha egészen hihetetlen valóságban.
